Theater

Dumaszínház est

„Ez a darab teljes egészében etikai vitákból áll, mégis olyan feszült, hogy vannak pillanatok, amikor az embernek eláll a lélegzete – vagy amikor valaki álláspontja annyira felháborítónak tűnik, hogy az ember kapkodni kénytelen a levegőt. Kényelmetlen tud lenni, ugyanakkor fergetegesen vicces is.”

Urbán András: A hallgatás poétikája a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház vendégjátéka a Kultúrbrigád szervezésében

Van ez a srác, aki nem a Dózsa György unokája, de azért lehet belőle valaki. Jár is hát rendületlenül gitárórákra. Persze a leckékből a legmerészebb fantáziával sem lesz nagyszóló meg Dzsimi Hendriksz. Majd jövőre, ha leteszi a vizsgát. Útnak indul a bogyósgyümölcs-ültetvényről, hogy felfedezze a nagyvilágot.

Az Őrült Nők Ketrece egy olyan hely, ahol mindenki az lehet, aki. Vagy épp az, aki lenni akar. De ha muszáj másnak mutatnod magad, mint aki vagy? Hit, remény, szeretet, munka, család, haza, tegnap, ma, holnap, én, te – és ketten együtt.

Isten eljön hozzánk, mert nagyon sok mondanivalója van. Megosztja gondolatait az elmúlt néhány tízezer év történéseiről és tapasztalatairól, válaszol az időközben felmerült kérdésekre és bemutatja a projekt fejlesztésének további lépcsőit.

Tizenkét embernek kell döntenie egy ember sorsáról: bűnös vagy nem bűnös. De hogyan hozhat egyhangú döntést, hogyan találhatja meg a közös nevezőt egy teljesen különböző emberekből álló társaság, akik még a szavak jelentésében sem tudnak megegyezni egymással?

Antony Jay és Jonathan Lynn politikai komédiája, amelynek az eredetét jelentő tévésorozat a BBC műsorán aratott világsikert, a hatalom sajátos kulisszái mögé enged betekintést.

Norrison bankigazgató a pihenésére készülődik, amikor a családjánál vendégeskedő lány – jónevű amerikai milliomosházaspár egyetlen gyermeke – vészhelyzetet jelent be: férjhez ment.

házaspárbaj egy felvonásban Időtartam: 90 perc

A pincétől a padlásig (na jó, az nincs, de a galériáig felmegyünk, sőt tovább): az Átrium épületének története és titkai!

Az interjúitokban ugattok a rendszer és a hatalom ellen. Az előadásaitok pedig ugyanazt a világot képviselik, ugyanannak a világnak a részei, amitől egyébként annyira szabadulnátok. A ti művészetetek ágyazott meg a politikának.